Sokan furcsán néztek Vilire, amikor lehajolt, és a papucsából kikandikáló lábúján kezdett tépegetni egy megfehéredett bőrdarabot. A fiú egy cseppet sem zavartatta magát, és amint végzett az önsebészeti eljárással, olyan nyugodtan nézett körbe, mintha csak egy italt rendelt volna magának. Előtte a betonozott tánctéren fiatalok táncoltak. Némelyikük sörösüveggel a kezében tántorgott az ütemes techno zenére, míg mások egyszerűen csak élvezték az utolsó nyári napok adta szabadságot, az érzést, hogy még utoljára kitáncolhatják magukból az testükben felgyülemlett erotikus képzeteket. Viliben is forrongott valami, de nem igazán tudta eldönteni, hogy mi tévő legyen vele. Szemeit úgy meresztette az előtte vonagló lányokra, mint egy remete, aki évtizedek magányában végre emberi lénnyel találkozik. Gondolataiban szinte mindegyiket bugyira vetkőztette, de csupán egy lány volt, akiért bármit meg tudott volna tenni. Emese. Már attól a pillanattól beleszeretett, amikor elsőként meglátta a strandon. Ő nem merte volna leszólítani, de Szisza Tibi, a gyerekkori barátja bevállalta, és úgy elkezdtek beszélgetni, mintha csak ezer éve ismernék egymást. Tibi híres volt arról, hogy szinte bármelyik lánnyal szót tudott váltani. Nem is feltétlen azért, mert vékony testalkata, és trendire zselézett haja bejött volna az összes lánynak, ez nála természeti adottság volt. A lányok szimpla jófejséget, és kellő önbizalmat láttak a fiúban, ami már elég volt egy laza eszmecseréhez. Vilire viszont ez nem volt jellemző. Ha megtetszett neki valaki, leginkább magában tartotta, és gondolni sem mert rá, hogy elhívja randizni. Még általánosban, évekig szerelmes volt a Kovács Helgába, sokak szerint az osztály legjobb csajába, de az iránta érzett plátói szerelem soha sem jutott túl egyfajta gondolati ösvényen. Egyedül Tibi tudott a dologról, és bár bíztatta a barátját, hogy rajta, írjon levelet és vallja be neki őszintén a lánynak az érzelmeit, Vili tarthatatlan bizonyult. Valójában mindig is gyáva és magába forduló alkat volt, aki úgy óvta érzelmi álomvilágát, mint legféltettebb kincsét az életében.

Mégis időről időre megpróbált úrrá lenni magán. A nyári bulikat is egyfajta kitörési lehetőségnek tekintette, de ez a mostani egészen más volt. Tibi egyik barátjának szülei magyar viszonylatban rettentően gazdagnak számítanak, és éppen leutaztak a horvátországi nyaralójukba. A házat meg itt hagyták a fiúknak, Márkónak, egy vagon piával és kajával a hűtőszekrényben. A két srác persze azonnal rákapott a kihagyhatatlan alkalomra, és a már a hét elején elkezdték szervezni az összejövetelt. Így került a meghívottak közé Vili is, aki teljesen transzba esett a lehetőségtől, hogy egy olyan buli van készülőben, amilyeneket csak az amerikai filmekben látott. Gyönyörű ház, úszómedence a kertben, tiszta California. Egész nap az esti mulatságra készült, szinte nem evett és nem ivott semmit, nehogy bármi is befolyásolni tudja a hangulatát. Szerencséjére Tibi meghívta Emesét is, aki boldogan igent mondott a felkérésre, pedig állítólag van egy pasija, aki nagyon okos, és hamarosan felvételizni fog a Testnevelési Egyetemre. Tibi szerint ez rossz duma, mert ha igazán komoly lenne a kapcsolatuk, akkor a fiú nem nyaralna egész nyáron Emese nélkül. Szerinte a gyereknek van több csaja is, ezt Emese is tudja, ezért jött el a buliba, hogy felszedjen magának végre egy igazi férfit. Vili ezen a ponton legbelül elbizonytalanodott, mert nem tudta eldönteni, hogy Tibi értelmezésében mit jelent az igazi jelző a férfi előtt. Már többször is szembesült evvel a kifejezéssel, miután elkezdte a gimnáziumot, a legtöbbet foglalkoztatott téma volt a lányok körében. Úgy vélte, hogy talán ez lehet a kulcs, az elérendő szint egy srác életében, amikortól már nem kell órákat gondolkodni egy-egy jól megfogalmazott csajos dumán, amikor az egész csak úgy jön magától, rázúdul a férfi karizma a lányokra, mint egy kellemes zápor a nyári kánikulában. Ahogy Vili a táncosokat nézte, ütemesen dobolni kezdett a lábával. Egy kőből faragott virágállvány szélén ült, és időnként karba tette a kezét, mintha ettől komolyabb benyomást tenne az előtte lévőkre. Világoskék, szűk szabású póló volt rajta, alatta fehér színű halásznadrág. Táncoláshoz még nem ivott elég alkoholt, ahogy ahhoz sem volt még bátorsága, hogy a néha megpihenő lányok egyikét megszólítsa. Úgy tervezte, hogy a lehető legközelebb férkőzik Emeséhez, aki remélhetőleg éjfélre már kellő alkoholos állapotba kerül, így lazábban tudnak majd beszélgetni. De ott volt annak a lehetősége is, hogy egy másik lány kerül végül horogvégre. Hiszen Márkó barátai közül sok szingli lány érkezett a buliba, és nagy hiba lenne, ha végül egy olyan lányra pazarolná el ezt a csodálatos éjszakát, aki hallani sem akar a testiségről. Ahogy ekörül jártak a gondolatai, váratlanul mellé ült Tibi.

- Szasz, mizu? – kérdezte.

- Semmi, jó a buli. – jött a válasz.

- Akkor miért ülsz itt, mint egy rakás szerencsétlen? Rajta – mutatott a tánctér felé Tibi -, gyerünk csajozni, az Isten szerelmére.

- Láttad megjönni Emesét? – terelte a témát Vili, miközben szeme megakadt az egyik táncoló lányon, aki annyira belefeledkezett a zene ritmusába, hogy egyik kezével érzékien felhúzta a toppját, egészen a melltartó pereméig.

- Nem, még nem láttam – válaszolt Tibi.

- Akkor… - próbált meg értelmes dolgot kipréselni magából Vili, de annyira lemerevedett az előtti kibontakozó látványtól, hogy hosszú másodpercekig nem tudta befejezni a mondatot. –Akkor lehet, hogy el sem jön – nyögte ki végül. Tibi megveregette barátja vállát és próbálta megnyugtatni.

- El fog jönni, nincsen para. De nézz csak körbe, mennyi szép lány van parlagon előttünk. Gyere, igyál még egy kis vodkát, és máris megszépül az élet körülötted.

Vili pontosan tudta, hogy Tibi szavai helytállóak. Vett egy nagy levegőt, felállt a helyéről, majd magabiztos léptekkel átsétált a szemközti asztalhoz, ahol egymás mellett sorakoztak a különböző italok. Pezsgő, Vodka, Whisky, mellettük több üveg kóla és narancslé. Öntött magának az egyik felbontott vodkásüvegből, majd becsukott szemmel felhajtotta. Borzalmas ízt érzett a tokában lecsorogni, és az utána kibontakozó mellékaroma sem volt sokkal kellemesebb. Szinte egész testével beleborzongott a hatásától, de úgy gondolta, hogy ha csak annyi kell a boldogsághoz, hát legyen. Még egyszer töltött a poharába. Aztán ahogy kezdett túl lenni a kötelező ivászaton, fülét megütötte egy ismerős ritmus, az egyik kedvenc számának bevezetője csendült fel a hangfalakból. Mint ha bekapcsoltak volna nála valamit, úgy robbant be a tánctér közepére, és kezdett ütemtelenül mozogni a basszustól torzító techno zenére. Arca egy szempillantás alatt kivörösödött, és rövidre nyírt hajának kontúrjain megjelentek az első izzadságcseppek. Igyekezett úgy helyezkedni a bulizók között, hogy közel legyen ahhoz a lányhoz, akit az imént látott erotikusan táncolni. Viliben felszakad egy mélyen ülő gátláshalmaz, ami eddig valósággal odaláncolta akaratát a virágállványhoz. De most végre szabadnak érezte magát. És az sem számított, hogy milyen áron, hogy talán holnap ugyan az a félénk fiú lesz, mint reggel, amikor még várakozásokkal gondolt erre az éjszakára, a lényeg ott pattogott a zsigereiben, a vérében pezsgő alkoholszintben, hogy egy éjszakára igazi férfi válhat belőle. A színek szinte egymásba olvadtak körülötte, és azt érezte, hogy legszívesebben mindenkit a keblére ölelne. De leginkább azt a szexin táncoló lányt mellette, aki mit sem törődve vele, tovább táncolt a barátnőjével. Vili a háta mögé férkőzött, és enyhén megrogyasztott térddel próbált azonos magasságba kerülni vele. A lány érzékelve a dolgot hátra nézett, és mikor meglátta Vilit, ahogy robotszerű mozgásával próbál jópofának tűnni, rosszalló pillantást vetett rá, és pár lépéssel odébb ment. Vili azonban nem tágított. Követte, majd a megismételt mozdulatsort kiegészítette avval, hogy kezét rátette a lány csípőjére. Vili alig érzékelt valamit abból, ami ezután következett. A lány szint azonnal lerázta magáról az idegen kezeket, és megfordulva két kézzel akkorát lökött a fiún, hogy az pár lépés után a betonra esett. Vili nem értette, hogy mit keres a földön, és azt sem, hogy körülötte miért hullámoznak az emberek. Hosszú percekig próbált feltápászkodni, de minden egyes kísérlete kínos kudarcba fulladt. Néha felnevetett, és hangosan ismételgette, hogy minden rendben van, de valójában elvesztette az irányítást a teste fölött. Tibi éppen akkor lépett ki az erkélyajtón, amikor Vili négykézláb vergődött, mint egy altatásból ébredező vadászkutya. Amint meglátta a barátját, odasietett hozzá, és segített neki felkelni.

- Veled meg mi történt?- kérdezte tőle.

- Mármint, hogy...?…velem?...mi történt volna, csak szórakozom...tán baj? - válaszolt összefüggéstelenül Vili.

- Mégis mennyit ittál? – érdeklődött az elfogyasztott alkoholmennyiség felől Tibi.

- Eleget, barátom….- jött a dadogós válasz.

- Neked teljesen elment az eszed Vili. – állapította meg Tibi, és átkarolva próbálta elvezetni a tánctérről, de Vili megtorpant .

- Nicsak!- kiáltott fel hangosan. – Ott van Emese….Hé, Emese, gyere, igyál velünk egy kupicával.

A lány amint megpillantotta a két barátot, az italokkal teli asztalt megkerülve odament hozzájuk.

- Látom, valaki már nem szomjas - célozgatott Vili állapotára.

- Nem, és nem is leszek már soha többet. – tántorgott Vili. – De te kúrva jól nézel ki anyukám. És még semmit sem ittál, drágaságom, gyere, ne kéresd már magad. – förmedt rá a lányra, aki kérdően ránézett Tibire.

- Mi történt vele? – kérdezte a még józan fiútól.

- Sokat ivott, és szerintem még ma nem is evett semmit.

- A lószart nem ettem. – vágott közbe Vili. - Ti francokat sem tudok rólam, semmit sem…

- Azt hiszem, jobb lenne odabent lefektetni – javasolta Emese, majd szintén átkarolta a részeg fiút, és segített Tibinek, hogy bevezessék a házba.

- Tudod, hogy milyen szép szemed van, Emese? – próbált kedveskedni Vili, de hirtelen egy hatalmas nyomást érzett a gyomrában, ami mint egy gejzír, tört egyre feljebb a nyelőcsövében. Még volt annyi ideje, hogy fejét maga elé tartsa, de az előtörő hányást mér képtelen volt feltartóztatni. Mint egy aszfalthoz vágódó vizibomba, úgy terült szét a bűzölgő váladék az erkély kövezetén. Emese Vili hátát kezdte ütögetni, Tibi pedig a fiú állapotáról érdeklődött. De Vili nem tudott válaszolni, csak egyre küzdött az állandósuló öklendezéssel, míg végül kijött egy újabb adag belőle. Ettől valamelyest megkönnyebbült, de hirtelen olyan fáradtnak érezte magát, hogy majdnem összeesett. Tibi és Emese segítette neki bemenni a napaliba, és lefektették a kanapéra. Vili már nem érezte a végtelen szabadság mámorító közelségét, valójában a liftező gyomormozgásán kívül semmit sem érzett. Lassan lecsukta a szemét, és elmerült a világ végtelen körforgásában, ami cseppet sem hasonlított Amerikára, de legalább segített neki pár dolgot rendbe rakni.